Szegénység

Budapest, Frangepán utca 33.

 

Képkeretbe foglalt önarckép.

 

 

Bővebben:
Patek bácsi 1937-ben mint szellemi szükségmunkás a VI. Kerületi Elöljáróság megbízásából rendszeresen felkereste az angyalföldi nyomortanyák lakóit. Feljegyezte adataikat, hogy a nincstelenségben tengődők segélyhez (ingyen kenyérhez, -tejhez, olykor szerény ebédhez vagy csekély pénzösszeghez) jussanak. Így vezetett el az akkor még fiatal „elöljárósági helyzetfelmérő” útja az 1930-as évek végén a tripoliszi szegényekhez a Petneházy utcába és környékére.

Az emberi szenvedés leírhatatlan példáival találkozott a Frangepán utca nyomortelepein. A kamralakásokban szalmazsákon feküdtek a nyomor számkivetettjei. Ki vesebajban szenvedett, ki pedig gyomorbeteg volt. Egy lány szervi szívbajjal feküdt otthon, mert nem fogadták be a kórházba. Volt, aki asztmája miatt nem tudott dolgozni. Legtöbbjüknek Damoklész kardjaként függött a feje felett a kilakoltatás veszélye. Sokan

ínségmunkán tengődtek, és így legfeljebb hat pengő heti fizetéshez jutottak. Nevetséges összeg volt ez, hiszen az egy szobáért járó lakbér - az esetek többségében - 18 pengő körül mozgott. Nem csoda, hogy sokan rettegtek a lakbérhátralék nyomasztó súlyától.

A munkáslakásos házak, háztömbök, települések tulajdonosai között is szép számmal voltak zsidó kereskedők. Például a Frangepán utcától az újpesti vasúti sínekig terjedő terület - ismertebb nevén a Tarnay rét - Krausz Mayer belvárosi képkereskedő tulajdonában volt.